A páfrányfélék gyógyhatásai | Egészséges életmód

A páfrányfélék gyógyhatásai

A vénuszhaj páfrányTekintsünk át több páfrányt is, elsőként a vénuszhajpáfrányt ismerhetjük meg. Levelei gömbölydedek, a finom kis levélkék felső széle rendszertelenül bemetszett, a levélalap ferde ék alakú, végálló levélcimpái hajszálvékony szálasak, a neve is ebből származik, lásd a képen. Az árnyékos, nedves sziklákat, forrásokat kedvelik, leginkább a szubtrópusi és trópusi éghajlaton fordulnak elő, hazánkban dísznövényként ismerjük.

A vénuszhajat a népi gyógyászatban régóta használják légúti megbetegedések ellen. A hajvizek alapanyagaként a hajnövekedést segíti elő, emellett a korpaképződést is gátolja.

Az édesgyökerű páfrány hosszú levelei majdnem a középső levélérig szárnyasan hasadtak, levélkéi lekerekített végűek, finoman fogazottak. Spóratartói a levél fonákán kerek csoportokban , két sorban helyezkednek el. Árnyékos sziklákon, idős fatörzseken található meg Európában, de Amerikában és Ázsiában is honos. A pikkelylevelektől és a gyökerektől megtisztított gyöktörzsben vannak a hatóanyagok, cserzőanyagok, flavonoidok, nyálkaanyagok, illóolaj. Ma már leginkább csak  népgyógyászatban használják az édesgyökerű páfrányt légúti megbetegedéseknél nyálkaoldó és köptetőszerként. Gyomor-, és bélműködési zavaroknál is alkalmazható.

A saspáfrány levelei egyedül állnak, egyenesen, a levelek 2-4szeresen szárnyaltak, levélkéi ép szélűek, kerülete háromszögletű. Világos erdők, erdőszélek területén terjedt el, világszerte számtalan alfaja található meg. A saspáfrány szarvasmarháknál, lovaknál és disznóknál is akkut mérgezést okoz a tiamináz enzim tartalma miatt, amely lebontja a B1-vitamint. Az emberek számára is mérgező lehet nagy mennyiségű fogyasztása. A népi gyógyászatban reuma elleni teákban használják a saspáfrányt, és emésztési zavarok ellen is.

A gímpáfrányA gímpáfrány bőrszerű áttelelő levelei bokrosan állnak. Levelei nyelv alakúak, tagolatlanok, a levél fonákján elhelyezkedő spóratartók vonal alakúak, a középső levélér felé ferdén állnak. Árnyékos, nedves erdőkben, sziklákon terjedt el. Hazája Európa, de Ázsiában és Észak-Amerikában is megtalálható. Régebben a gímpáfrány alkotórésze volt a bronchitisz és a tuberkolózis elleni nyálkaoldó teakeverékeknek, a népi gyógyászatban szintén használták krónikus bélhurut, lép-, és májpanaszok esetén, és emésztési zavarok ellen.

Az erdei pajzsika, amit a legismertebb páfránynak tekinthetünk, különösen veszélyes étkezési szempontból, ugyanis túladagolás és egyéni érzékenység esetén mérgezést okozhat, melyek látászavarral, vakulással és súlyos esetben halállal is járhat.

Hozzászólások

hozzászólás

A bejegyzés kategóriái Gyógynövények és kulcsszavai , , . Tedd a kedvenceid közé a cikket.

A weboldal használatával elfogadod a cookie-k (sütik) használatát. További információ

Ez a weboldal azért használ cookie-kat (sütiket), hogy Számodra a legjobb böngészési élményt tudja nyújtani. Ha továbbra is használod a weboldalt a cookie (süti) beállítások megváltoztatása nélkül vagy az "Elfogadom" gombra kattintasz, beleegyezel a cookie-k (sütik) használatába.

Bezárás