Műtéti beavatkozások a térd esetében IV. | Egészséges életmód

Műtéti beavatkozások a térd esetében IV.

Az MRI vizsgálat

Az MRI vizsgálat

A sebészek ma már minden korábbinál sikeresebben képesek helyreállítani a sérült ízületi szöveteket. A beavatkozások kevésbé drasztikusak, ezért a gyógyulás rövidebb ideig tart, és a rekonstruált ízület jobban működik, mint a régebbi eljárásokkal elvégzett műtétek után.
A mágneses rezonancia-vizsgálatot (MRI) az 1980-as évek óta alkalmazzák a térd lágyszöveti károsodásainak diagnosztizálására. Az MRI-berendezések nagy erejű mágneses tér segítségével állítanak elő keresztmetszeti képeket a térdről, és a CT (komputertomográfiás) felvételekkel ellentétben szinte bármely szögből megmutathatják az ízületet.Az MRI-technika fejlődésének köszönhetően hamarosan a porcok állapota és tömege is megállapítható lesz, és az MRI-felvételeket felhasználhatják a porcproblémák prognózisának elemzésére – ugyanúgy, ahogy a csontsűrűségméréssel ma már előre jelezhető a csontritkulás, és nem csak akkor derül fény a betegségre, amikor a csont eltörik.

A legfontosabb sebészeti előrelépések közé tartoznak az ízületpótlások, az ízületi tükrözéses (arthroszkópiás) műtéti megoldások és a biológiai anyagok, például a mesterséges kötőszalagok alkalmazása.

Arthroszkópiás sebészet

Minél kevésbé nyúl a sebész a térd körüli szövetekhez, annál hatékonyabb lesz az ízület műtét utáni rehabilitációja. Az orvosok már az 1930-as években kísérletezni kezdtek a kis bemetszéssel végzett sebészeti beavatkozásokkal, ám ehhez akkor még sem képalkotó rendszerek, sem megfelelő műszerek nem álltak rendelkezésükre.

Az ilyen -ún. minimál invazív- műtétek lehetőségét az 1960-as években kifejlesztett arthroszkóp teremtette meg. Ezt követően még sok idő és technikai finomítás kellett ahhoz, hogy az arthroszkópia valóban hatékony műtét megoldássá váljon. Ma már az egyik legkíméletesebb módszer a térdproblémák diagnosztizálására és műtéti korrekciójára.

Mi történik a műtét során?

Az arthroszkóp egy keskeny száloptikai eszközt tartalmazó cső, amelyet apró vágáson keresztül vezetnek a térdbe. Az optikai szálak fényt bocsátanak ki, és az ízület belsejének képét továbbítják a műtőasztal mellett lévő kijelzőre. Az arthroszkópia során csak egészen kis bemetszéseket ejtenek, ezért ma már számos beavatkozást helyi érzéstelenítéssel, járóbeteg-rendelés keretében végeznek.

A műtét előtt az ízületbe sóoldatot fecskendeznek, hogy az ízületi teret átmenetileg megnagyobbítsák a műszerek számára,  és megakadályozzák a szövetek irritációját. Ezután behelyezik az arthroszkópot, így a sebész a monitoron látja az ízület belsejét. A sérült szöveteket egy másik kis nyíláson bevezetett műszerekkel, illetve néha az arthroszkóp végére erősített precíziós eszközökkel távolítja el, varrja össze vagy helyettesíti.

Térdprotézis-beültetés

Térdprotézis-beültetéseket világszerte már több, mint 35 éve végeznek. A technikát ez idő alatt sokat tökéletesítették. A korszerűbb műtéti eljárásoknak, protéziseknek, és implantátumrögzítési módszereknek köszönhetően a műtétek ma már biztonságosabbak, a gyógyulás gyorsabb, a mesterséges ízület pedig tartósabb, mint valaha.

A térdprotézis-beültetések terén óriási előrelépést jelent a számítógép újszerű használata. A mesterséges ízület elemeinek igen pontosan meghatározott szögben kell illeszkedniük ahhoz, hogy megelőzhető legyen idő előtti elhasználódásuk, ám a sebészek egészen a legutóbbi időkig csak kézi mérésekre hagyatkozhattak. A számítógéppel segített műtét esetén ma már infravörös kamerák, digitalizált csontfelvételek és speciális helyzetkövető eszközök segítségével számítják ki, hol kell a vágásokat elvégezni.

LCA-pótlás

Az elülső keresztszalag latin nevének rövidítése után LCA-rekonstrukcióként ismert eljárások során mesterséges kötőszalagokat vagy a szervezet más részéből  – pl. a térkalácsínből vagy a hátsó combizmok inaiból – származó szöveteket ültetnek be. A mesterséges kötőszalagok használatával elkerülhető az egészséges szövetek kimetszése, eddig azonban nem sikerült olyan anyagot találni, amelyik hosszabb ideig képes elviselni az elülső keresztszalag helyén rá nehezedő terhelést. A legszívósabb mesterséges implantátumok sem bírják 5-7 évnél tovább, a mozgás mennyiségétől és intenzitásától függően.

Több alternatív lehetőséget is tanulmányoznak. Az élő porc pl. azért maradhat sokáig erős, mert folyamatosan regenerálódik, így a kisebb sérülései eltűnnek. A kutatók tehát olyan anyagokat vizsgálnak, amelyekkel testünk szövetei összenőhetnek, és megújulásra képes struktúrát alkotnak. Az elgondolás szerint a felszívódó anyagokat fokozatosan cserélnék fel az élő sejtek, ám egyenlőre még egyik sem elég erős ahhoz, hogy teljes egészében helyettesíteni tudja a kötőszalagot. Az LCA-pótlások többségét arthroszkóp segítségével végzik, így az ízületet és a környező szöveteket csak minimális károsodás éri. A rehabilitációs programot már a műtét napján el lehet kezdeni, bár hónapokba is beletelhet, mire a térsd teljesen terhelhető lesz.

Porcműtétek

Egészen a legutóbbi időkig rutineljárás volt a károsodott térdízületi porc eltávolítása. Noha ez a legtöbb páciensnél valóban enyhítette a tüneteket, a térdet megfosztotta a lökésgátló porcrétegtől, és emiatt az érintett ízületben később gyakran alakult ki artrózis.

A térdízületi porc műtéti korrekciójánál az egyik legfőbb nehézséget az jelenti, hogy a szövet középső részének rossz a vérellátása. A viszonylag jó vérellátású szélen keletkező repedések többnyire sikeresen varrhatók össze arthroszkópiás eljárás során, míg a belső rész repedései általában nem gyógyulnak be.

Szerencsére az utóbbi időben több ígéretesebb módszert is kifejlesztettek  és jelenleg is tökéletesítenek. Ilyen a porcpótlás, amelyhez háromféle implantátumot használnak: a saját vagy elhunytakból származó porcszövetet, illetve laboratóriumban tenyésztett porcsejteket. A műtétek az esetek 80-90 %-ában csökkentik a térd mozgással összefüggő fájdalmát és duzzanatát. Azt egyenlőre szakemberek sem tudják, hogy ily módon megakadályozható-e az artrózis és a térd egyéb degeneratív elváltozásának kialakulása.

Sejtterápia

Laboratóriumban tenyésztett porcsejtek beültetése esetén, az ún. Hyalograft C-eljárás előtt 6 héttel kis mennyiségű ép porcszövetet távolítanak el a beteg ízületéből, majd a sejteket hyaluronsavas rácson tenyésztik. A sav a porc sejt közötti állományának alkotóeleme – megfelelő mennyiségben képes a porcszövet sejtjeit (kondrocitákat) szaporodásra serkenteni. Egy második műtét során ezeket a sejteket a károsodott porc helyére ültetik. Ez azonban egy rendkívül drága eljárás, hazánkban ennek alkalmazása ezért elég ritka.

Hozzászólások

hozzászólás

A bejegyzés kategóriái edzés, életmód, ízület és kulcsszavai , , , , , , . Tedd a kedvenceid közé a cikket.

A weboldal használatával elfogadod a cookie-k (sütik) használatát. További információ

Ez a weboldal azért használ cookie-kat (sütiket), hogy Számodra a legjobb böngészési élményt tudja nyújtani. Ha továbbra is használod a weboldalt a cookie (süti) beállítások megváltoztatása nélkül vagy az "Elfogadom" gombra kattintasz, beleegyezel a cookie-k (sütik) használatába.

Bezárás