Térdproblémák

A térdsérülés gyakorisága és jellege életkortól függően nagymértékben változik. Kisgyermek-korban még viszonylag ritkán fordul elő, később azonban sokakat érint. A serdülők és a fiatal felnőttek leginkább sportolás közben szenvednek térdsérülést – legtöbbször a térdízületi porc vagy a térdszalag károsodik. Az idősebbeknél az ízület körüli csontok törései a legjellemzőbbek.
Összetett felépítése (lásd korábbi írásunkat) és a jelentős igénybevétele miatt a térd a serdülők és a fiatal felnőttek egyik leggyakrabban megsérülő ízülete. A sportolás közben jelentkező károsodások között megemlítendők a rándulások (a szalagok megnyúlása vagy szakadása) és a húzódások (izom- és ínszakadások). Az enyhe sérülések többsége pihentetéssel jól gyógyul, míg a súlyosabbak esetén a térdet sínnel kell rögzíteni, vagy műteni kell. Az ízületi felszíneket párnázó porc szakadása szintén sűrűn előfordul.

Ahogy öregszünk a csontritkulás miatt gyengülhetnek a térdízületet alkotó csontok, ami növeli a törések és az azokból adódó súlyos ízületi sérülések kockázatát. Az ízületi felszíneket borító porc elkopik, így nagyobb lesz az artrózis valószínűsége is – ez a betegség a 75 év felettieknek mintegy 40%-át érinti.

Porckorongsérülések

A comb- és sípcsont között fekvő félhold alakú porcok a térd leggyakrabban sérülő szövetei közé tartoznak. A térdízületet kipárnázó és stabilizáló porc elnyeli az ütődések erejének nagy részét, viszont a láb hirtelen csavarodó mozdulatai következtében károsodhat.

A porc szakadása esetén a térd elülső részében fájdalom és duzzanat léphet fel, bár előfordul, hogy a sérülés egyáltalán nem jár tünetekkel. Olykor a porcgyűrű egy darabja, vagy akár az egész is leválhat, és szabadon úszhat az ízületi tokon belül, ami a térd teljes megmerevedését is magával vonhatja. A térdízületi porcok az évek múlásával egyre gyengébbé és rugalmatlanabbá válnak, és már minimális erőhatásra is elszakadhatnak. A 65 év feletti emberek 60%-ánál fordulnak elő ilyen sérülések.

A térdízületi porcok külső, jó vérellátású széle közelében keletkező kisebb szakadások általában néhány hét alatt begyógyulnak, s nem is igényelnek külön kezelést, elegendő az érintett ízületet pihentetni.

A súlyosabban károsodott szöveteket korábban szinte kivétel nélkül sebészi úton eltávolították, ám ezt a megoldást ma már igyekeznek elkerülni. Noha a műtét után a páciensek térdműködése többnyire szinte teljesen helyreáll, a kipárnázás hiánya miatt a csontvégeket burkoló porc gyorsabban kopik, így megnő az artrózis kockázata.

Ma már kevésbé drasztikus korrekciós és beültetéses módszereket is alkalmaznak. Az előbbire példa, amikor a sebész varratokkal fogja össze a porc berepedezett szélét. Az utóbbi eljárás során eltávolítják a sérült porcot és helyére kollagénszövetet ültetnek be, ami lehetővé teszi, hogy új porc alakuljon ki.

Szalagsérülések

Az ízületi szalagok igen szívós szövetkötegek, amelyek összetartják a térd csontjait, és gondoskodnak az ízület stabilitásáról. Természetesen hosszuknak mintegy 5%-ával képesek megnyúlni – az ennél nagyobb mértékű nyújtás már rándulást vagy szakadást eredményez. Rándulásról akkor beszélünk, ha egy kötőszalag megnyúlik vagy részben elszakad.

A szalagszakadás többnyire megerőltetésből származó sérülés – gyakori a testérintkezéses vagy erőteljes, hirtelen mozdulatokkal járó sportok kedvelői között. Különösen veszélyesek a gyors, nagy erejű irányváltoztatások, törzsfordítások, amilyenekre a kosárlabdában vagy a fallabdában van szükség: e sportágakban gyakran előfordul, hogy a játékos egyik lábbal támaszkodik a földön, a teste pedig elmozdul jobbra vagy balra. Ilyen sérülést okozhatnak az ütések és az esések is.

Az elülső keresztszalag szakadása az egyik legsúlyosabb szalagsérülés, mivel erősen korlátozza a mozgást, és általában nagyon lassan gyógyul. E szalagnak a feladata, hogy megakadályozza a térd kicsavarodását és előreirányuló mozgását. Van, hogy érezni lehet, ahogy elszakad, esetleg pattanó hang jelezheti a sérülést. Valószínűleg fájdalom kíséri és rövid időn belül be is dagadhat. A térd gyenge és bizonytalan különösen akkor, ha ráállunk vagy megterheljük. Az esetek többségében semmilyen fizikai tevékenységet nem végezhetünk.

Mivel az elülső keresztszalag stabilizálja a térdet, sérülését követően gyakran további károsodások következnek  be. Az elülső keresztszalag szakadását az esetek mintegy 50%-ában porcszakadás, 20-30%-ában más ízületi szalagok szakadása is követi.

Az enyhe rándulások pihentetés hatására általában jól gyógyulnak. A fájdalmat, a véraláfutást jegelés, fáslizás segítségével csökkenthetjük. A fájdalom általában 5-7 napig tart és rendszerint napról napra enyhül. Súlyosabb rándulás esetén az orvos fájdalomcsillapítókat és gyulladáscsökkentőket írhat fel, illetve ízületstabilizáló gyakorlatsort javasolhat – a négyfejű combizom erősítésével például megakadályozható a térd előrecsúszása.

A súlyos szalagsérülések – így a legtöbb elülső keresztszalag-szakadás – ritkán gyógyulnak maguktól. Magas szinten sportolók választhatják a műtéti helyreállítást , vagy inkább abbahagyják a térdet terhelő tréningeket. Amennyiben a sebészeti megoldás kerül kiválasztásra,készülni kell a hosszú rehabilitációra és számolni kell a ritkán előforduló , de nem kizárható szövődményekkel, amilyen például a fertőzés, a merevség és a hegesedés.

Egyéb gyakori térdproblémák

Gyötrő térdfájást egyéb sérülések, illetve betegségek is okozhatnak. Ezek szempontjából kockázati tényező lehet az életkor, a nem, illetve némely hobbi, sport vagy egyéb tevékenység. Ilyen például az íngyulladás, a nyálkatömlő-gyulladás, a térdkalács-ficam, a Schlatter-Osgood-szindróma és a porclágyulás.
 
Ezekről és a tünetek kezeléséről a térd-sorozat következő részében lehet olvasni többet, kis türelem és érkerik.