Magas és alacsony, sötét és világos, szeplős és barna, sokféleképpen jellemezhetjük magunkat tulajdonságaink alapján, melyek többségét lélegzésünk kialakulása előtt meghatározott a genetikai adottságunk. Ezek közül nagyon keveset tudunk magunk irányítani, a többségét el kell fogadnunk, ahogy az van.

Ám, amikor az emberek komolyan le akarnak fogyni, majd újra és újra kudarcot vallanak, sokukban felmerül a titkos gyanú, hogy ennek valamiért így kell lennie és nem lehet változtatni. Mintha a kártyák előre le lennének osztva. Talán igazuk van…

A kutatások segítenek megértenünk, hogyan is vannak valójában leosztva a kártyák. Néhány ember, aki küzd a súlyával, úgy látszik bármilyen erőfeszítéssel végez edzéseket, kevesebb eredményt ér el vele, mint bárki más, mert a DNS-ében valami más van bekódolva.

Amikor súly kontrollról beszélünk, a genetikai tényezőknek tulajdonítunk sok testi problémát, amik vagy számítanak vagy nem: „Egyszerűen vastag csontú”, „Az egész család ilyen alkatú.”. Mindnyájan hallottunk már ilyeneket, de leginkább kifogásként hatottak, semmint magyarázatként.

Gondoljunk a genetikailag kódolt elemekre, amikről azt mondtuk, hogy nem változtathatók. Az embereknek különböző alkata van, vannak vaskosabbak és vékonyabbak, míg mások alacsonyabbak avagy magasabbak. Aztán van egy különleges hajlam az eloszlásra, az emberek testén a zsír nem ugyanúgy oszlik meg, ami a jó öreg alma/körte test típushoz vezet vissza, vagy a karon hordott zsír hajlamához.

Ehhez a hajlamhoz kapcsolható, hogy valaki könnyen tud izmot építeni vagy sem. És ha nagyon konkrét szeretnél lenni, gondolj az atlétikai tevékenységre való hajlamra vagy ellenszenvre, ami bizonyára szerepet játszik az edzésnél. Ebből a néhány vonásból láthatod, hogy valakinek a genetikai adottságai előnyt, másoknak esetleg hátrányt jelentenek.

És most itt van ez: kutatók azonosítottak egy különleges gén kombinációt, ami szorosan összefügg zsír visszatartással független az edzésektől.

Egy nagyon szigorúan ellenőrzött egy éves tanulmányozásban, amit klimax utáni nőkön végeztek – mert ilyenkor a nők hormonálisan stabilabbak – a kutatók a résztvevőket egy edzéssel beavatkozott csoportra és egy kontrollcsoportra osztották. Az összes megfigyelési területet gondosan választották ki a résztvevők egészsége és életmódja speciális területeiről. A kutatók nem engedték, hogy a résztvevők eltérjenek a csoportok a megállapított étrendtől. A kontrollcsoportnak egy mérsékelten csökkentett étrendet kellett tartania az egész tanulmány alatt, míg a beavatkozott csoportnak mérsékelt intenzitású 45 perces edzést kellett tartaniuk egy héten ötször, eleinte ellenőrzés alatt. Részletes nyomon követést alkalmaztak, mert a kutatókat különösen érdekelte a genetikai és a környezeti tényezők közötti különbségek azonosítása.

A tanulmány végeztével a kutatók különböző változékonyságot találtak a zsír veszteség mennyiségében némely gyakorlatoknál, amit nem magyarázhatnak a kitartási szinttel. Megvizsgálták a genetikai adatokat és ténylegesen volt két különleges gén, ami hátráltatta a zsír veszteséget a megbeszélt edzések  folyamán. A résztvevők különböző genetikai kombinációi lényeges zsír veszteség különbséget produkáltak.

A genetika a hétköznapi szinten érthetetlen, ugyanis a géneket különböző kódokkal azonosítják és léteznek ezek variánsai is. Ha nem vagy elég óvatos, akkor egy igazi ÁBC levest kavarsz ki, amikor erről beszélsz, ám alapvetően két génről beszélhetünk, a CYP19 és a COMT nevű génekről.

Azt vették észre, hogy egy CYP19 gén és ennek változatai nem egyenes arányosságban vannak a zsír, összes zsír, hasüregi zsír többlettel. Ám két ilyen gén már némileg nagyobb testtömeg index csökkenést, és jelentősen nagyobb teljes zsír, illetve testzsír százalék csökkenést mutatott. Ha a COMT gén legalább egy CYP19 génnel kapcsolódott, még jelentősebb teljes zsír, illetve testzsír százalék csökkenést tapasztaltak. Voltak még közbenső gén kombinációk is, amik igazolják ezt a következtetést.

Érdekes, hogy az edzést végző csoportból, azok akiknek CYP19 génje volt, több zsír adtak le az évek során, de a nem edző csoportból, akiknek szintén ilyen génjei voltak, több zsírt szedtek fel.

Miért és hogyan vannak kapcsolatban ezek a gének a zsírral és az edzéssel még nem tudni, de ezek a felismerések jelentősek, és további tudatos kísérletek alapjául szolgálnak. További kutatások bizonyítják, hogy azok a nők, akiknek CYP19 génje van, nehezebben adnak le zsírt edzéssel.

Nyilvánvaló, hogy nem tud mindenki genetikai teszten részt venni mielőtt nekiáll fogyókúrázni. Valójában ez még akkor sem számít, ha valamit nehezít a dolgaidon. A legfontosabb, hogy a kutatók rámutattak arra – ismét – hogy csupán a kalória bevitellel és égetéssel túl egyszerű megmagyarázni a testsúly alakulását.

Ez a kísérlet azt mutatja, hogy az embereknek nem kell elfogadnia, hogy genetikailag nem lehetnek vékonyak és egészségesek. Emlékezz az atlétika természetes szeretetére! Talán nem születtél ilyen adottsággal, de megtanulhatsz új szokásokat és alkalmazhatod azokat.

Manapság, rengeteg lehetőségünk van legyőzni a genetikai adottságainkat. Talán ugyanazok a gyakorlatok, amik a húgodnál beváltak nálad nem fognak működni, de biztosan lesz olyan, ami nálad is működik.

Szóval, ha Te is olyan vagy, akinek sok kudarca volt e téren, ne add fel! Egy olyan fogyókúrás program, ami nem jött be, nem jelenti azt, hogy vesztettél. Ez csak annyit jelent, hogy neked másra van szükséged. Olykor elég csak megérteni, hogy miként működünk és máris jobb eredményeket érhetünk el.